A hetvenedik születésnapját ünneplő Szendrő professzor úr nagyon fiatal ember. Elég mellette néhány percet eltölteni, hogy a fiatalos energiájából merítve erőt kapjunk a mindennapi munkánkhoz. Több évtizedes szakmai kapcsolat és - remélem Professzor Úr is elfogadja -, atyai jó barátság köt össze bennünket. Megtiszteltetés számomra, hogy ebben a kötetben köszönthetem a tudóst, a kiváló mezőgépészt, az országos diákköri mozgalom megteremtőjét, éltetőjét, a tehetséggondozásban elévülhetetlen érdemeket szerzett professzort.
Hetven év. Sok-e vagy kevés? Nehéz eldönteni. Talán segítségül hívhatjuk a kollektív emlékezetet és áttekinthetjük eddigi életútját.
Szendrő Péter 1938-ban Budapesten született. Felsőfokú tanulmányait 1963-ban fejezte be kitüntetéssel a Műegyetemen, így lett mezőgazdasági gépészmérnök. A végzést követően hivatásául a felsőoktatást választotta: egyetemi tanársegéd (1963-67), egyetemi adjunktus (1968-1975), egyetemi docens (1976-1983), majd 1984-től egyetemi tanár. Tudományos pályafutása töretlen volt, az egyetemi doktori cím megszerzése után a mezőgazdasági tudomány kandidátusa lett. 1994-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
Professzor úr mérnökként, tudósként, tudományszervezőként és egyetemi vezetőként bizonyosan sokféle számmal találkozott. De lehet-e egy nagyformátumú tanáregyéniséget számokkal jellemezni? Minden bizonnyal nem, de mégis szeretnék néhány tényt felsorolni, amiből impozáns számsor kerekedik ki.
Ötszáznál több publikációja jelent meg, 4 önálló szak-, illetve tankönyvet, egyetemi jegyzetet írt, 27 további könyvben társszerző, ezek közül 15 könyvet ő szerkesztett. Műveire mintegy 200 független hivatkozás ismert. Ha ezen a számok után azt gondoljuk, hogy a Professzor Úr elméleti szakember, tévedünk, mivel megvalósult szabadalmainak száma tíz fölötti, amelyből egy milliárd dollárt meghaladó exportbevétel származott. Kutató munkájáért az MTA két alkalommal is 1979-ben és 1981-ben is elnöki jutalomban részesítette.
Hogy pontosan hány ifjú mezőgazdasági mérnök köszönheti látásmódját és tudását a Professzor Úrnak, csak találgatni lehet. Ezernél egészen biztosan több, hiszen 45 éve oktat. Vezetői megbízatásai közül kiemelkedő, hogy előbb a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, majd a jogutód Szent István Egyetem alapító rektora. 2008 áprilisától a SZIE Rector Emeritusa.
Alapító alelnöke (1993-97) majd elnöke (1997-2000) az Országos Doktori és Habilitációs Tanácsnak, a Magyar Akkreditációs Bizottság két szakmai bizottságának.
Tudományos munkássága mértékadó és példamutató. Kiemelkedő eredményeket ért el a szecskázott lucerna, valamint kukoricaszárítás, az aprított növényi szerkezetek matematikai leírása terén. Az energiatakarékos zöldtakarmány aprítás és betakarítás területen végzett kutatásai nemzetközileg is számottevőek. A villamos erőterek környezetkárosító (elektroszmog) és kedvező (biostimuláció) élettani hatásával kapcsolatos kutatásai hazánkban és nemzetközi szinten váltottak ki maradandó szakmai elismerést.
A felsőoktatás fejlesztése és a fiatal tehetségek gondozása területén elévülhetetlen érdemeket szerzett, különösen a hazai mérnökképzés korszerűsítése, az új típusú tudósképzés (PhD), az oktatás- és kutatás-szervezés, valamint a távoktatáson alapuló korszerű oktatástechnológia meghonosításában.
Tanítványai, kollégái nevében is gratulálok neki, több száz mezőgépész mentorának, tudós mesterünknek. Kívánok hasonló lendületet, vidám és kiegyensúlyozott életet a következő hetven évre. Legyen öröme továbbra is munkájában, a tudós nemzedék nevelésében. Jó egészséget és derűs, élethosszig tartó optimizmust kívánok.
Szabó Gábor