A felsőoktatásban a 90-es évek végétől jelentősen megnövekedett hallgatói létszám egyúttal a diákkörös hallgatók számát is megnövelte. A diákköri munka a minőségi oktatás értékmérőjévé vált. Az országos konferenciákon bemutatott dolgozatok száma növekedett, vele együtt megnövekedett a Szakmai Bizottság felelőssége a tudományos színvonal megőrzésében. Ennek legjobb, már hosszú ideje bevált módszere, hogy a teljesítmények elbírálását a tudományterület kiválóságaira bízzuk, és ezen nem változtattunk. A teljesség igénye nélkül kívánjuk megemlíteni azoknak a nevét, akik mindig vállalták a zsűri elnöki vagy a zsűritag feladatát: Balázs Sándor, Dimény Imre, Farkas József, Heszky László, Horn Péter, Horváth József, Mészáros János, Sáringer Gyula, Schmidt János, Stefanovics Pál akadémikusok, dr. Janik József, dr. Csete László, dr. Iváncsics János, dr. Fekete András, dr. Szabó Ferenc, dr. Papp János, dr. Glits Márton, dr. Hoschke Ágoston, dr. Kuroli Géza, dr. Szarukán István, dr. Izsáki Zoltán, dr. Pupos Tibor egyetemi tanárok.
Az Agrártudományi Szakmai Bizottság munkáját, az országos konferenciák szervezését, a tehetséggondozást támogató pályázatok bírálatát az utóbbi évtizedben nagyban segítette az OTDT korábbi titkára, Koósné Török Erzsébet által kezdeményezett és kialakított diákköri adatbázis létrehozása. Már az adatbázis kialakításának kezdetén a XXV. OTDK lebonyolításában nagy segítségünkre volt a nevezések befogadásában. Ma már nehezen képzelhető el nélküle a tehetséggondozás országos rendezvényeinek korrekt megszervezése. A kezdet kezdetén mindnyájunknak tanulni kellett a látszólag több adminisztrációt és a vele járó fegyelmet, de mára a korábbi beruházásunk ezen a területen kamatostól megtérült.
Arra a kérdésre, hogy melyik országos konferencia volt a legjobb az elmúlt években nem igazán adható válasz. Összességében valamennyi konferencia tartalmában tudományos, légkörét tekintve kollegiális és egyben baráti volt. Az elvégzett munka, a tehetség megbecsülése, a pozitív együttgondolkodás igénye jellemezte a konferenciákat. A Szakmai Bizottság zsűri elnökökkel kibővített értékelő ülésein elhangzottak, legyenek azok bírálatok, vagy elismerések, hasznosak és egyben megfontolandók voltak a tehetséggondozás elkötelezettjei számára.
Változó világunkban mindnyájunk számára kellenek a fogózkodók, a helyes irányt kijelölő gondolatok. Ez különösen így van, ha valaki diák, és különösen, ha ambiciózus és tehetséges. Számomra az utóbbi négy országos konferencia, amelynek szervezésében a Szakmai Bizottság elnökeként részt vettem, legemlékezetesebb útmutatója a Tessedik Sámuel Főiskolán rendezett XXVII. OTDK Agrártudományi Szekció megnyitóján hangzott el. A színhely az Evangélikus Ótemplom, békességet és nyugalmat sugárzó templombelső, dr. Szendrő Péter OTDT elnök sokak számára emlékezetes, optimizmust, hitet, emberi tartást sugárzó köszöntő beszéde, a művészi orgonamuzsika külsőségében és szellemiségében is megadta a konferencia alaphangulatát és gondolati tartalmát.
Napjainkban az Agrártudományi Szakmai Bizottság önmagában is több, egyre inkább differenciálódó tudományterületének képviseletét foglalja magába. Az agrártudomány ma már a molekuláris szinttől kiindulva a növénytermesztés, állattenyésztés, biotechnológia, genetika, kertészet, állategészségügy, növényegészségügy, élelmiszertermelés, természetvédelem, agrárgazdaságtan változatos területeit ölei fel, így a bizottság munkája témát, módszertant, hagyományt tekintve sokszínű és összetett.
Elsőként felmerül a kérdés: Hogyan lehet a sokszínű pályázatokat érdemben elbírálni, a sokféle eredményt tudományos igénnyel összevetni, az intézményi eltérő lehetőségekből adódó különbségek hatását a diákok eredményeiről lefejteni, a hallgató valódi tehetségét értékelni és elismerni. Hát nem könnyű.
Szerencsére elmondhatom, hogy személyesen is megtapasztalhattam a szakmai bizottságok szerveződésének kezdeti korszakát. Szendrő Péter elnök úr irányításával, az FVM oktatási osztályának hathatós támogatásával az akkori bizottság feladata hasonló volt, mint ma: helyzetelemzés, és a konferenciák előkészítése, megrendezése. Élénken emlékszem a nyolcvanas évek elején létrejött Szakmai Bizottság összetételére, és nem tehetem meg, hogy visszatekintésemben ne említsem az Állatorvos-tudományi Egyetem neves parazitológus professzorának Varga Istvánnak a nevét. Már akkor szakmájának tudósa, a tehetséggondozás mestere volt, akire mindnyájan felnéztünk. Szerénységével, mértékadó véleményével, kollegiális szellemiségével követendő stílust teremtett, példát mutatott a bizottságban. A szakmai bizottsági tagok közül többen ekkor kezdtük, és vállaltuk fel a tehetséggondozás ügyét. Az akkori intézményi TDK elnökök közül Dér Ferenc, Gulyás László, Juhász Lajos, Víg Péter, Krász Ádám, majd a később csatlakozó Pék Lajos, Veresegyházi Tamás, Sótonyi Péter, Nádasy Miklós, Takácsné Hájos Mária, Rezessyné Szabó Judit, Sütő Zoltán meghatározó egyéniségei voltak még a közelmúlt konferenciáit előkészítő Agrártudományi Szakmai Bizottságnak is.
Jó, ha a szakmai bizottság, olyan személyekből verbuválódik, akik több szállal is kötődnek a kutatáshoz, oktatáshoz, akik diákkörösként maguk is átélték a siker élményét, megtapasztalták a méltánytalanság keserűségét és éreznek erőt ahhoz, hogy a tehetséggondozás ügyét az intézményi pillanatnyi érdeken felülemelkedve, hathatósan támogassák. Amikor a Szakmai Bizottságban a bíráló bizottságok jelölésénél az intézmény képviselője önmérsékletet gyakorol, akkor tudomásul veszi, hogy másik intézmény is méltó szakmai képviselettel rendelkezik, példát mutat a jelenlévő diáknak. Voltak viták régen is, ma is a bizottságban. A vitákat főleg az újonnan érkezők kezdeményezték a jobbítás szándékával. Minden oktatási intézménynek van egy értékrendje, szerencsére a Szakmai Bizottságunknak is. Az értékrendünk közös, nehéz változtatni rajta. Megértő türelemmel fogadjuk az új tagok mindent átalakítani szándékozó igyekezetét, de a döntés felelőssége a Bizottságé, ezért csak megfontoltan haladhatunk.
Az országos konferencia szervezését felvállaló intézmények sokat vállaltak, sokszor erőn felül vállaltak feladatokat, sőt anyagi terheket is, de ez nem jogosít fel arra senkit, hogy akár szándékán kívül is, a túlzott tenni akarás hevületében saját intézményének módszereit egyetemlegesen érvényesítse. A Szakmai Bizottság felelős az országos konferencia lebonyolítása során a szakmaiságért, a tudományosságért, a nevezések és a teljesítmények etikus megítéléséért. Tudom, valamennyi szakmai bizottság erre törekszik és törekvésében segítségül hívja a szakma kiválóságait. Mi is ezt tesszük. A bíráló bizottságokba kérjük a szakma képviselői közül azokat, akikről tudjuk, hogy tudományos teljesítményük elismert, hogy több évtizede elkötelezettjei a tehetséggondozásnak, és hitelességük megkérdőjelezhetetlen. Legyenek tudós akadémikusok, vagy kitűnő pedagógusok. Szerencsére a Szakmai Bizottság bővelkedik tudós támogatókban, akikre mindig számíthatunk.
Jó, ha a szakmai bizottságnak diák tagjai is vannak, hiszen ez a történet róluk és értük szól. Igazságérzetükkel, nyíltságukkal, fiatalos lendületükkel hasznos tagjai lehetnek akár a Pro Scientia ad hoc bizottságnak is. Láthatják, hogy megalapozott döntések születnek és azt is, hogy mindezért etikai felelősséget is kell vállalni. Jó, ha a bizottságban résztvevő hallgatói képviselő, titkár maga is diákkörös, vagy PhD-hallgatóként korábban sikeres volt diákkörös, aki érti feladatát és a közös értékeket fel tudja vállalni.
A Szakmai Bizottságra napjainkban kettős szerep hárul. Részben az OTDT döntések végrehajtásának letéteményese, másrészt az intézményi TDK-elnökök támasza. Láthattuk, hogy az elmúlt nyolc esztendőben a szakmai bizottságok támogatásával létrehozott OTDT adatbázis, on-line nevezés egy sikeresen működő tehetséggondozás országos szervezésének és elismertetésének lehetőségét teremtette meg. Összefogás hiányában már régen szétvált volna főiskolás és egyetemi diákkörökre. Holott nem alacsonyabb és magasabb szintű képzési formákról volt szó, hanem alapvetően a kétféle képzés célja tért el. A Szakmai Bizottságunk főiskolákat képviselő tagjai maguk is tiltakoztak az alkalmanként felmerülő elkülönítés gondolata ellen. Most a kétlépcsős képzés kezdetén a tehetséggondozás szervezőinek felelőssége még a korábbinál is nagyobb. Valljuk be magunk oktatók is keressük az újabb oktatási forma lehetőségeit. Közös felelősségünk, hogy a legjobb tehetségek tovább juthassanak a mesterképzés szintjére.
Említettem, a Szakmai Bizottságoknak támaszt kell nyújtani az intézményi TDK-elnököknek. Tudjuk, hogy az intézményi/kari TDT-elnökök többsége önzetlenül és bátran pártolja a tehetséggondozás országos ügyét. Az intézményen belüli erővonalak mentén nem mindig egyszerű a TDK elnökök feladata. Számukra, remélem érezhetően támaszt is jelent a Szakmai Bizottság. Néha, még ha nem is kellemes, jelezni kell, hogy az intézmény, mondjuk így, ambiciózus vezetője nem az SZB tagja és főleg nem felettese. Az elmúlt esztendők eseti történései jól példázták, hogy a kimódolt, sajátos érdekérvényesítési törekvések a Szakmai Bizottság és az OTDT következetességével felülírhatók.
A Szakmai Bizottság beleélő képességét növeli, ha a bizottság tagjai közül többen maguk is diákkörösök voltak valaha. Nemcsak címzetesek. Hanem valódiak, akik átélték mit jelent, ha feltételek híján meghiúsul egy kísérlet, vagy például ha a rosszul feltett kérdésre a természet nem nekünk tetszően válaszol. Esetleg átélték az országos konferencia sikerét, netán kudarcát, akik konzulensként hallgatóik eredményeinek jobban tudtak örülni, mint korábban sajátjukénak. Jó, ha a bizottság tagjai között vannak lendületes fiatalok, tapasztaltabb vezető oktatók, mindenen örökké változtatni akarók, és haladni megfontoltan is tudók, diákok és tanárok, akkor munkájuk eredője csak előremutató lehet. Az SZB feladata ezeknek az erőknek, a versenyhelyzetből adódó, egyre inkább eltérő intézményi érdekek fölé emelése, a tudományterület tehetséggondozásának felelősségteljes felkarolása és képviselete az Országos Tudományos Diákköri Tanácsban és a felsőoktatás egészében.
A tehetséggondozás ösvényén szerencsére sokan járnak. Tanárok, kutatók, oktatók, diákköri munkát szervezők, valamint akikről és akikért a történet szól, a tehetséges diákok. Az úton könnyebb járni, ha az ösvényt már kitaposták, vannak példaképek, sikereket felmutatni tudók, a tehetség támogatásában elkötelezett, összefogásra inspiráló, egységes rendszerben gondolkodó, meghatározó egyéniségek. A tudományos diákkör területén Szendrő Péter professzor az elmúlt 30 évben legelöl járt, szervezett, bíztatott, vitatkozott, kért és érvelt a közös ügyünkért a tehetséggondozás lehetőségeinek javításáért. Az Agrártudományi Szakmai Bizottság elnöki feladatai 2000-től már nem őt terhelik, de tudjuk, hogy tiszteletbeli elnökként fél szemét rajta tartja munkálkodásának folytatóin, és ezt mi hálásan köszönjük.
Az Agrártudományi Szakmai Bizottság történetét Pénzes Béla és Gulyás László Az agrártudományi konferenciák című tanulmányában dolgozta fel, amely A magyar tudományos diákköri konferenciák fél évszázada (1951-2001) című kötetben jelent meg.
Forrás: Anderle Ádám (szerk.): A magyar tudományos diákköri konferenciák fél évszázada (1951–2001). Országos Tudományos Diákköri Tanács, 2001. pp. 73–88.