Szendrő Péter tudós, aki tudományos munkája mellett a tehetséggondozásnak szenteli életét. Ő a hazai tehetséggondozás "motorja", az Országos Tudományos Diákköri Tanács és a Tehetségpártolók Baráti Körének első embere, szervezője és irányítója évtizedek óta.
Egyik előadásában a következőket mondta: "Azt, hogy mi a tehetség, mindenki saját világlátása szerint fogalmazza meg. A tehetség Isten adománya, vagy a gének összetételének sajátos rendeződése - mindenesetre olyan érték, amely az emberekben rejlő különös képességet mutatja." Úgy véli: "az, hogy a tehetség kibontakozik-e, nem csak az érintett, hanem az egész társadalom felelőssége."
Magyarországon megvannak a tehetségápolás tradíciói. Ilyen az Eötvös Kollégium, a népi kollégiumok, a matematikai, fizikai lapok, tanulmányi versenyek, diákolimpiák, és hosszasan sorolhatnám tovább. A hagyományok ellenére mégsem tudjuk mindenhol és mindig megérinteni a tehetséget. Hiába a számos segítség - ami nem folyamatos, és kezdődik el időben, valamint sokszor abbamarad. A felnőttek nemzedéke mindezt tudja, de a stafétát sokszor mégsem tudják vagy akarják átadni az ifjabbaknak, így jó néhány tehetség megy veszendőbe, "hallatlan kárt okozva" a nemzetnek.
A tehetséggondozás professzionális hozzáállást és munkát kíván. Ezt képviseli Szendrő Péter nevével lassan eggyé váló OTDK. Hiszen aki a konferencián jól szerepel, az a tanulmányait is jól végzi. Ezen felül nagyon szoros a korreláció a rendszerváltás utáni tudományos képzésbe való bejutás és a tudományos diákköri munka között. A doktoranduszok 80-90 százaléka diákkörös volt valaha.
Az OTDK hungarikum, melynek sikeréhez, és mai rendszerének kialakulásához, fennmaradásához Szendrő Péter nagyban hozzájárult.
Tisztelt Professzor Úr!
Köszöntelek Téged születésnapod alkalmából, és remélem, hogy még sokáig meghatározó személyisége maradsz a magyar tehetséggondozásnak.
Manherz Károly