Szendrő Péterről az első kép több mint 25 évvel ezelőtt, egy felsőoktatásról szóló konferencián vésődött belém. Egy rendkívül rokonszenves, dinamikus egyéniségű emberre emlékszem vissza, aki világos gondolkodásával, céltudatosságával, közvetlenségével és humorával elütött sok más pályatársától. Pétertől már akkor megtanulhatta mindenki, akinek szeme és füle volt erre, hogy bízni kell a fiatalokban, és építeni kell a tenni akarásukra, a tehetségükre. Nem azt kell nézni, hogy kinek ki a barátja, honnan jött, sem pedig azt, hogy egy adott kérdésben mi a véleménye. Az az egyetlen hiteles mérce, amit magában hordoz. A tehetsége, a becsülete, a kitartása és az ebből fakadó eredményei és addigi életpályája.
A tudományos diákköri mozgalomban először nívódíjas diákként (ez volt az a korszaka a TDK-nak, amikor nem volt az országos konferenciákon első, vagy második díj), majd kezdő témavezetőként nagyon sokat tanultam. Az első TDK-s diákom, a később Sub auspiciis doktorrá avatott Schnaider Tamás első diákköri előadásán majdnem lerágtam a kezem is izgalmamban. Sokkal jobban izgultam érte, mint magamért bármikor. Ez meglepett. Ekkor értettem meg először azt a féltő gondot, amivel Péter is védett minden diákköröst.
A TDK sikere és társadalmi elfogadottsága vetette fel bennem a kérdést: "Ha ennyi nemzetközileg híres tudós szívesen lát 19-20 éves diákokat a műhelyében, és a tudás feltárásában egyenrangú félként kezeli őket, akkor vajon nem képzelhető el az, hogy kiemelkedő képességű 17-18 évesekkel is megteszi ugyanezt?" Voltak bennem kételyek. Vajon mernek-e a kollégáim egy középiskolás "gyermekre" bízni milliós készülékeket? Péter lelkesedése is segített leküzdeni ezeket a félelmeimet, és segített abban, hogy 1996-ban belevágjak a kutató diák mozgalom megszervezésébe. Péter nagylelkűségének, és az új iránti fogékonyságának is köszönhető, hogy a kutdiák kistestvérben már a kezdet kezdetén sem a "vetélytársat", hanem a tudományos diákkörösöket kinevelő előcsapatot látta, és mindenben segítette működésünket. Az ő személyes ötlete volt mind az OTDK junior tagozata, mind pedig a Pro Scientia Aranyérem junior változata is. Péternek e támogatását és segítségét ismerte el a Kutató Diákok Országos Szövetsége akkor, amikor a legmagasabb kitüntetésével, tiszteleti tagságával jutalmazta.
A kilencvenes évek második felében kért fel Spät András arra, hogy vegyem át tőle a Semmelweis Egyetem TDK elnöki tisztjét. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor tématerületem egyik ismert kutatóját, John Laskey-t a Charles Darwin chair professzorának választották meg. John azt mesélte, hogy ahogyan a siker hírét vette, az első gondolata az volt: "Jézusom! Nem lesz Charles Darwin széke nekem kicsit magas?" Spät professzor meg nem alkuvó szakmai tisztessége, a tudomány iránti mérhetetlen alázata és vaskövetkezetessége után nagyon nehéz lelkiismerettel kezdtem bele a TDK vezetői munkába. Szendrő Péter töretlen bizalma, és az, ahogyan javaslatára az OTDT, majd annak ügyvezető elnöksége tagja lehettem, nagyon sokat segített abban, hogy a Semmelweis Egyetem diákköre az elmúlt tíz évben mind méretét, mind teljesítményét tekintve nemcsak megőrizte addigi kiváló színvonalát, hanem megduplázódott. Ebben Mihály Katalin koordinátor munkája nélkülözhetetlen volt.
Péternek a TDK munka állandó megújítására mutatott nyitottsága sokat segített abban is, hogy a Semmelweis Egyetem a Debreceni Egyetem után úttörő módon bevezette a tehetséges diákok számára indított programját. Remélem, hogy ez a kiemelkedő teljesítményű diákkörösöket az egyetem legkiválóbb professzoraival baráti hálózattá szervező mozgalom teret nyer, és fontos eleme lesz a diákkörök továbbfejlődésének is.
Péter úttörő kezdeményezése volt a magyar és a határon túli magyar tehetségsegítő mozgalom első összefogása is. Az a munka, amelyet a Tehetségpártolók Baráti Körének megalakításával, a tehetségeket segítő szerveződések összehívásával kezdett el, logikusan vezetett el 2006-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács megalakulásához, amelynek Péter a kezdetek óta rendkívül aktív tagja. Az ő ötletgazdagságát dicséri a Magyar Géniusz program elnevezés, amely lassan már a csapból is folyik, és a Tehetségbónusz program, amely remélem olyan sikeres lesz, hogy 2009-től majd ez fog folyni minden csapból.
Az évek múltán Péter valóban kifogyhatatlanná vált a szimbólumok és gesztusok új és új formáinak kitalálásában. Péter emelkedett stílusa, nagyívű gondolatai sokszor azt az érzést keltik az emberben, hogy nem is ülésteremben, de templomban van, ahol a szószéken a tehetségek papja, az ifjú diákkörösök apostola, Sz. Péter áll.
Kedves Péter!
Amikor születésnapod alkalmából örömmel köszöntelek, hálásan köszönöm Neked mindazt a nagyszerű gondolatot, hitet és erőt, ami sokban segített mindannyiunkat, akik csak ismertünk a pályánkon. Ahogyan az egykori Tarján Imre bácsi hasonló évfordulóján elhangzott: kívánom Neked, hogy mindaz a sok-sok szeretet, amelyet kisugároztál a világba, kerüljön vissza Hozzád, és tegye örömmel teljessé minden napodat. Ehhez már csak nagyon hosszú életet kívánok, hogy minél több ilyen örömteli napod legyen.
Csermely Péter